Történelmünkből...
A 16-17. századi Nagymegyer társadalmi viszonyait meghatározta a reformáció és az ellenreformáció. A 16. század végén jelentős számú református közösség alakult ki a városban, akik igényt tartottak a meggyengült katolikus közösség un. kőtemplomára. Törekvéseiket támogatták az Erdélyből kiinduló rendi felkelések vezetői Bocskai István és Bethlem Gábor. Mindketten oltalmukba vették a vallási egyenjoguságukért küzdő nagymegyeri reformátusokat és oltalom levelükben megtiltották a város lakóinak megsarcolását. A nagymegyeri védelmére kelt 1705 - ben a szécsényi országgyűlésen II. Rákóczi Ferenc fejedelem is. Közreműködésével átmeneti időre a nagymegyeri Kőtemplom a református istentiszteletek színhelye lett. 1713-ban azonban a templomot visszakapják a katolikusok és 1718-ban Pápai István prédikátort kiűzik a városbol. A református közösség csak 1781 után nyerte vissza egyenjogúságát. Az 1783-ban kapott lelkésztartási, s toronynélküli templomépítési joggal élve 1784-ben már sor került az új templom alapkőletételére. 1785 karácsonyára az új templomot át is adták rendeltetésének. 1801-ben építették hozzá a templomtornyot. 1838-ban készült el toronyórája, mely a maga korában a legkorszerűbbek közé tartozott. Harangjait a 19. század végén öntötték Nagyszombatban.
Egyházi szertartások